I SZPRMNYK I CSAK ÚGY... I
CSAK ÚGY...
Ha lehunyom a szemem, olyan jó ez a zuhanás,
Olyan végtelen a mélység, ilyenkor nincs semmi más,
Csak te és én, ahogy ott állunk a toronyház szélén,
Hogy megváltozzon minden az csak egy egész kis lépés…
Innen fentről egy végtelen videóklip ez a város,
És én csak hagyom, hogy sodorjon magával ez a véget nem érő álom.
Lent még kavarog az utca, de itt fent már mindennek vége,
A lámpa megint zöldre váltott most már nekünk is menni kéne…
Az, ami tegnap még fontos volt, az ma már nem érdekes,
Holnap engem is majd másnak látsz, de majd az is én leszek.
Néha hazudok neked, néha hazudok magamnak,
Néha elhiszem, hogy tényleg nincs jelentése a szavaknak…
Kicsit távolabbról visszanézve olyan másnak látszik minden,
Minden, ami eddig volt, minden, amiben hittem,
Néha elhiszem, hogy az, ami most van, ennyiből más is lehetne,
De nem tudom, ha eltűnnék, akkor majd ki keresne…
Nézz rám és olvass bennem nincsen nálam más könyv most,
Titkokat keresel mindenütt, pedig tudod, hogy semmi nincs ott.
Néha azt álmodom, hogy álmodom és ebből az egészből semmi nincsen,
De ha nem bízhatok benned, mondd, akkor kiben higgyek?
Az, ami tegnap még fontos volt, az ma már nem érdekes,
Holnap engem is majd másnak látsz, de majd az is én leszek.
Néha hazudok neked, néha hazudok magamnak,
Néha elhiszem, hogy tényleg nincs jelentése a szavaknak…
