SZPRMNYK underground acoustic

VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI

Földre döntött régi hősök, egy új világ kezdetén,
Lángokban álló városok, a CNN-t nézem, ez az élőkép.

Néhány öltönyös alak lázasan szakért, a háttérben egy újabb robbanás,

Aztán jön egy hosszabb reklámblokk, majd folyik tovább az agymosás.

Percemberek, wannabe sztárok köpnek bele a szánkba,

Névtelen senkik Istent játszanak az utolsó felvonásban.

Kirakatok törnek, kövek repülnek, a BLM-tömeg jól mulat,

Föl, föl, ti rabjai a földnek, egy régi induló mutat utat.

A múltat végképp eltörölni, rabszolga had indul velük,

Ez a harc lesz a végső, senkik voltunk, semmik leszünk.

A mindennapi médiaterror formálja a világot,

Megmondják, hogy miről mit gondolj, azt is, hogy mit álmodj.

Szabad lehetsz mindaddig, amíg ellent nem mondasz,

De aztán a tolerancia jegyében azonnal eltaposnak.

Felvilágosult megmondó arcok köpnek bele a szánkba,

Névtelen senkik Istent játszanak az utolsó felvonásban.

Kirakatok törnek, kövek repülnek, a BLM-horda jól mulat,

Föl, föl, ti rabjai a földnek, a régi induló mutat utat.

A múltat végképp eltörölni, rabszolga had indul velük,

Ez a harc lesz a végső, senkik voltunk, semmik leszünk.

MARADJ CSENDBEN...

Maradj csendben, ne ébressz fel, még tart az álmom, nem csak fekszem.

Takarj be, nagyon fázom, gondolatban már máshol járok…

De ott sem jobb, csak kicsit másképp mennek a napok, ahogy buszra vársz épp,

A füledbe súgok valamit halkan, aztán átvonszollak a holnapon lassan…

Már nem emlékszem, hogy mi volt régen, valahogy itt maradtunk, mint egy kő a téren.
Ami arrébb gurul, hogyha valaki rálép, néha süti a nap, néha jön egy kis árnyék.

És a folyó csak rohan lefelé délnek, a hidakon meg folyik az élet.

A költővel nézem, mintha valakit várnék, de csak ketten vagyunk és közte 100 év…

Néha van úgy, hogy semmit sem értek és már az álmom sem jobb, mint amiben élek.

De miért lenne más, miért lenne másképp, egy sötét szobában is kevés az árnyék.

Már nem vagyok itt, de ne keress máshol, most az utolsó ajtó is végleg bezárul.

A valóság határán nem vár ránk semmi, de nem számít, nincs miért visszamenni…

Maradj csendben, ne ébressz fel, még tart az álmom, nem csak fekszem.

Takarj be, nagyon fázom, gondolatban már máshol járok…

A távolban látom már a történet végét, lent az utcán az autók villódzó fényét.

Egy üres hotelszoba teraszán állva, egy régi rock 'n roll hideg magánya,

Vesz körbe, mint egy sötét árnyék, ne húzz vissza, kicsit még szállnék.

A karod mutasd, mi van még hátra, a bőrödre firkált régi Vegvísir ábra,

Mutatná az utat onnan fentről, de csak kevesen értik ezt innen lentről,

Mert jól működik már az agymosás, ne gondolkodj, már nem szokás.

Ez lett a trend, ez megy az Instán, egy értelmes gondolat sehol sincs már.

A plakátokon egybites szózat, ígéri azt, hogy szebb lesz a holnap.

A tömeg tapsol halad a csorda, ahol lemegy a nap, ott még több az idióta.

Már csak ez maradt nekünk, ez az olcsó színház, nézed vagy sem, ez van, nincs más…

MÉGSINCS MINDEN RENDBEN

Suhanó fák, megkopott házak, reményvesztett kilométerek,

A vonatablakból egy csillagot nézek, ahogy lassan meghal a felhők felett.

A végtelen órák csak zakatolnak, sorban egymás után,

Gondolatban már megérkeztem, még ha nem is tudom, hogy hová…

Minden dolog, aminek kezdete van egyszer biztosan véget ér,

A holnap hazugságokra épül, de ami vagy, attól sose félj.

Túlélők vagyunk egy korszak végén, mindig a jobbra várva,

Kérdések közt vergődve, egy képzelt világba zárva.

S csak várjuk, hogy történjen valami, ami kiszakít a mából,

De nem jön senki, aki utat mutatna a monoton napok sorából.

Az idő átlépett felettünk, már nem jelentünk semmit,

Látszólag minden rendben van, de hogy jó ez, azt nehogy el hidd.

Mindennap álarcot húzunk, hogy elfedjük azt, ami számít,

Így aztán, már senki sem az, akinek elsőre látszik.

És a labirintussá lett város felett már nem tiszta kék az ég,

Egy szép új világ jegyében azt is szivárványra festették.

Néha jövőt rajzolok magamnak egy gyűrött kockás papíron,

A ceruza fut magától, én meg hagyom, hogy csak írjon.

Aztán próbálom megfejteni, hogy miről is szólhat a jóslat,

De csak annyi látszik biztosan, hogy bizonytalan a holnap.

Aztán reggel lesz megint, kávé, hírek, tömegek a buszokon,

Arctalan arcok, félmosolyok tükröződnek a telefonokon.

Minden megy a szokott módon és az idő folyik csak csendben,

De miért érzem úgy, hogy valahogy mégsincs minden rendben?

KÉPZELD EL

Egy régi filmet nézek, képzeld el,

Ahol a főhős mindig nyer,

Aztán ellovagol a szélben.

Egy letűnt kor képei tűnnek el,

És nem marad semmi jel,

Csak egy felirat, hogy VÉGE…

Aztán csend és üresség, nem tudom, mi jöhet még,

A hetek gyorsan múlnak és ez a jövő lassan véget ér.

A dolgok mindig valahogy vannak,

Megoldódnak, vagy úgy maradnak,

Nézz szét, a sötétben túl kevés a fény…

Ez most nem egy film, most tényleg menni kell,

Ne kérdezz semmit, indulj el,

Még akkor is, ha sehol sem várnak.

Fut velem a vonat, hát ennyi volt,

Talán majd kiszállok valahol,

Ahol a peronon kevesen állnak.

Aztán csend és üresség, nem tudom, mi jöhet még,

A hetek gyorsan múlnak és ez a jövő lassan véget ér.

A dolgok mindig valahogy vannak,

Megoldódnak, vagy úgy maradnak,

Nézz szét, a sötétben túl kevés a fény…

Mint egy rossz álomban, amit láttam, ahol a miértekre nincs válasz,

Ahol nem ébreszt fel soha semmi, ahová nem érdemes vissza menni.

Láss túl az íriszen, ez a holnap már semmit nem üzen,

Amit belül érzel, csak az számít.

Mondhat bárki, bárhol, bármit.

NINCSENEK VÉLETLENEK

Mindjárt este lesz és mindent befed ez a ködös félhomály,

Egyedül sétálok hazafelé ez egy magányos délután.

Az autók mellettem elrohannak, mint a moziban a képek,

És nem tudom miért, de megint úgy érzem,

Hogy ez a pillanat már volt egyszer, ez már megtörtént velünk.

Még nem látlak, de biztosan tudom, hogy a sarkon majd szembe jössz.

Mert nincsenek véletlenek, bármit is csinálsz

És visszalépni már nem lehet, de előre sincs már tovább…

Én nem az vagyok, akinek hiszel és talán te sem az vagy, akinek hiszlek,

Falakat építünk magunk köré pedig semmi értelme nincsen.

Tegnap széttörtek az álmok és ma már mindent egész másképp nézel,

Már csak egy ismeretlen arc vagyok egy összetépett képen.

A hangod már olyan távol, de az érintésed még érzem,

Azt hiszem te sem hitted, hogy ez az egész majd így ér véget.

Még továbblépni nem tudok, de itt maradni is félek,

És nem tudom miért, de megint úgy érzem,

Hogy ez a pillanat már volt egyszer ez már megtörtént velünk,

Még nem látlak, de biztosan tudom, hogy a sarkon majd szembe jössz.

Mert nincsenek véletlenek, bármit is csinálsz,

És ebből visszalépni már nem lehet, de előre sincs már tovább…

Még nem tudom, hogy ez most a vége, vagy csak most kezdődik el…,

Ahová tartok ott semmi nincs, de valahogy mégis menni kell.

Nincs már sok időnk, talán egy perc, egy nap, egy hét…

És ki mondja meg végül, hogy meddig tart ez még?

CSAK ÚGY...

Ha lehunyom a szemem, olyan jó ez a zuhanás,

Olyan végtelen a mélység, ilyenkor nincs semmi más,

Csak te és én, ahogy ott állunk a toronyház szélén,

Hogy megváltozzon minden az csak egy egész kis lépés…

Innen fentről egy végtelen videóklip ez a város,

És én csak hagyom, hogy sodorjon magával ez a véget nem érő álom.

Lent még kavarog az utca, de itt fent már mindennek vége,

A lámpa megint zöldre váltott most már nekünk is menni kéne…

Az, ami tegnap még fontos volt, az ma már nem érdekes,

Holnap engem is majd másnak látsz, de majd az is én leszek.

Néha hazudok neked, néha hazudok magamnak,

Néha elhiszem, hogy tényleg nincs jelentése a szavaknak…

Kicsit távolabbról visszanézve olyan másnak látszik minden,

Minden, ami eddig volt, minden, amiben hittem,

Néha elhiszem, hogy az, ami most van, ennyiből más is lehetne,

De nem tudom, ha eltűnnék, akkor majd ki keresne…

Nézz rám és olvass bennem nincsen nálam más könyv most,

Titkokat keresel mindenütt, pedig tudod, hogy semmi nincs ott.

Néha azt álmodom, hogy álmodom és ebből az egészből semmi nincsen,

De ha nem bízhatok benned, mondd, akkor kiben higgyek?

Az, ami tegnap még fontos volt, az ma már nem érdekes,

Holnap engem is majd másnak látsz, de majd az is én leszek.

Néha hazudok neked, néha hazudok magamnak,

Néha elhiszem, hogy tényleg nincs jelentése a szavaknak…

LÁMPÁS I 2024.06.14.

LÁMPÁS

LÁMPÁS

LÁMPÁS

LÁMPÁS

LÁMPÁS

SZPRMNYK

NORBI

ÉNEK, GITÁR

TAMÁS

BASSZUS

ZOLTÁN

CAJON

GÁBOR

GITÁR

FOTÓK, ZENÉK, VIDEÓK

I SZPRMNYK I VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI I

I SZPRMNYK I MARADJ CSENDBEN... I

I SZPRMNYK I MÉGSINCS MINDEN RENDBEN I

I SZPRMNYK I KÉPZELD EL I

I SZPRMNYK I NINCSENEK VÉLETLENEK I

I SZPRMNYK I CSAK ÚGY... I

E-MAIL KÜLDÉSE