I SZPRMNYK I MARADJ CSENDBEN... I
MARADJ CSENDBEN...
Maradj csendben, ne ébressz fel, még tart az álmom, nem csak fekszem.
Takarj be, nagyon fázom, gondolatban már máshol járok…
De ott sem jobb, csak kicsit másképp mennek a napok, ahogy buszra vársz épp,
A füledbe súgok valamit halkan, aztán átvonszollak a holnapon lassan…
Már nem emlékszem, hogy mi volt régen, valahogy itt maradtunk, mint egy kő a téren.
Ami arrébb gurul, hogyha valaki rálép, néha süti a nap, néha jön egy kis árnyék.
Már nem emlékszem, hogy mi volt régen, valahogy itt maradtunk, mint egy kő a téren.
Ami arrébb gurul, hogyha valaki rálép, néha süti a nap, néha jön egy kis árnyék.
És a folyó csak rohan lefelé délnek, a hidakon meg folyik az élet.
A költővel nézem, mintha valakit várnék, de csak ketten vagyunk és közte 100 év…
Néha van úgy, hogy semmit sem értek és már az álmom sem jobb, mint amiben élek.
De miért lenne más, miért lenne másképp, egy sötét szobában is kevés az árnyék.
Már nem vagyok itt, de ne keress máshol, most az utolsó ajtó is végleg bezárul.
A valóság határán nem vár ránk semmi, de nem számít, nincs miért visszamenni…
Maradj csendben, ne ébressz fel, még tart az álmom, nem csak fekszem.
Takarj be, nagyon fázom, gondolatban már máshol járok…
A távolban látom már a történet végét, lent az utcán az autók villódzó fényét.
Egy üres hotelszoba teraszán állva, egy régi rock 'n roll hideg magánya,
Vesz körbe, mint egy sötét árnyék, ne húzz vissza, kicsit még szállnék.
A karod mutasd, mi van még hátra, a bőrödre firkált régi Vegvísir ábra,
Mutatná az utat onnan fentről, de csak kevesen értik ezt innen lentről,
Mert jól működik már az agymosás, ne gondolkodj, már nem szokás.
Ez lett a trend, ez megy az Instán, egy értelmes gondolat sehol sincs már.
A plakátokon egybites szózat, ígéri azt, hogy szebb lesz a holnap.
A tömeg tapsol halad a csorda, ahol lemegy a nap, ott még több az idióta.
Már csak ez maradt nekünk, ez az olcsó színház, nézed vagy sem, ez van, nincs más…
