I SZPRMNYK I KÉPZELD EL I
KÉPZELD EL
Egy régi filmet nézek, képzeld el,
Ahol a főhős mindig nyer,
Aztán ellovagol a szélben.
Egy letűnt kor képei tűnnek el,
És nem marad semmi jel,
Csak egy felirat, hogy VÉGE…
Aztán csend és üresség, nem tudom, mi jöhet még,
A hetek gyorsan múlnak és ez a jövő lassan véget ér.
A dolgok mindig valahogy vannak,
Megoldódnak, vagy úgy maradnak,
Nézz szét, a sötétben túl kevés a fény…
Ez most nem egy film, most tényleg menni kell,
Ne kérdezz semmit, indulj el,
Még akkor is, ha sehol sem várnak.
Fut velem a vonat, hát ennyi volt,
Talán majd kiszállok valahol,
Ahol a peronon kevesen állnak.
Aztán csend és üresség, nem tudom, mi jöhet még,
A hetek gyorsan múlnak és ez a jövő lassan véget ér.
A dolgok mindig valahogy vannak,
Megoldódnak, vagy úgy maradnak,
Nézz szét, a sötétben túl kevés a fény…
Mint egy rossz álomban, amit láttam, ahol a miértekre nincs válasz,
Ahol nem ébreszt fel soha semmi, ahová nem érdemes vissza menni.
Láss túl az íriszen, ez a holnap már semmit nem üzen,
Amit belül érzel, csak az számít.
Mondhat bárki, bárhol, bármit.
