I SZPRMNYK I VEDD MÁR ÉSZRE I
VEDD MÁR ÉSZRE
Ülök egy villamoson és nem tudom hová tartok,
A város már nyüzsög körülöttem, de én mégis inkább alszom.
A fejem az ablaknak koppan, már feledném az estét,
Mondd, miért nem érti meg senki sem, hogy igazán mit is szeretnék…
A hídról visszanézve, most születik újjá a város,
A lámpák lassan kialszanak, már a hajnal fényét látom.
Újra elmúlt egy éjjel és a Nap is csak álmosan kel föl,
De nem változik semmi sem, a hétfőre most is csak kedd jön.
Azt hiszem, látom a jövőt és lehet, hogy értem a múltat,
De már csak napok jönnek, miközben hónapok múlnak.
És csak egyre több a kérdés, már csak kétségek vannak,
Nem tudod honnan jöttél, nem látod, hová tartasz.
A Facebookot pörgeted, miközben sétálsz, s egy autó a sarkon rád dudál,
De nem érdekel, fel sem nézel, csak lehajtott fejjel mész tovább.
A mindennapok meg csak mennek, a villamos késik, a busz meg áll,
És már te sem tudod, hogy mi is az, ami még mindig hajt tovább…
Vannak dolgok, amik csak úgy vannak, és egyszerűen nincsenek válaszok,
Vedd már észre, hogy a betűk futnak a szétszakadt vásznakon.
Vannak álmok, amik benned maradnak, akkor is, amikor felkel a Nap,
Vedd már észre, hogy a filmnek vége és te vagy az utolsó, aki még itt maradt…
Vedd már észre,
Vedd már észre,
Vedd már észre,
Vedd már észre, hogy ez itt a vége,
Vedd már észre, hogy vége…
